BMW Motor Club Budapest

Sokan nem tudják, hogy a motor akkumulátorok élettartama és teljesítménye jelentősen megnövelhető ill. javítható szulfátlanítással. Hogy jobban megértsük, miről is van szó, nézzünk a dolgok mélyére.

A jó minőségű új akku lemezein az ólom (negatív) és az ellenpólust alkotó ólom-oxid (pozitív) massza finom, egyenletes eloszlású, nagy felületű "hálót" alkot. Ez a nagy felület teszi lehetővé, hogy a sav molekulái minél több ólom illetve ólom-dioxid molekulához kerüljenek közel. Ez magunk is tapasztalhatjuk, amikor új akkut savazunk fel: az áramképződés szinte azonnal megindul, miközben mind az ólom, mind az ólom-dioxid ólomszulfáttá alakul.
Tehát, ha a motorod akkuja lemerül, nem történik más, mint szulfátosodás. Mint mondtuk, ebben a folyamatban mindkét lemezfelületen ólomszulfát kristályok alakulnak ki. Ezután értelemszerű, hogy töltéskor mindez fordítva játszódik le, azaz az ólomszulfátból újra ólom és ólom-oxid képződik. Ám a dolog nem ilyen egyszerű, mert sok múlik azon, hogy az akku milyen hosszú ideig állt lemerülve. Ha a kisütés hosszan történik (pl. elhúzódó téli tárolás alatt), minden belső lemezfelületet lefednek az ólomszulfát molekulák, így az akku elveszti a kapacitását. A tulajdonos mindebből annyit vesz észre, hogy tavasszal a lemerült akkut hiába tölti, az valamiért nem tartja meg a töltést. Vajon mi történt?

A bajt a már említett szulfásodás visszafordíthatatlanná válása okozza. Egy példával élve: ha mikroszkóp alatt összehasonlítjuk pl. a faszenet és a gyémántot, azt látjuk, hogy ugyan mindkettő szénalapú, ám míg az egyik porózus, addig a másik kemény és sűrű. Az akkuban lévő gyári ólom-oxid réteg és a lemerüléskor kialakuló szulfátkristály közt hasonló a helyzet. Az öreg, teljesen kisült akkuban a kemény szulfátkristályokat normál töltéssel már lehetetlen összetörni, visszaalakítani. Ilyenkor az akkumulátor menthetetlen. Sokan e folyamatot a ciklikussággal (töltés, lemerítés ismételt töltés) vagy feszültségsokkal igyekeznek elkerülni kevés sikerrel. E módszerek közös hátránya, hogy időigényesek és viszonylag nagy munka árán hoznak rövid távú eredményt.

Itt lép a képbe az ún. szulfátlanító berendezés, ami természetesen pénzbe kerül, ám a vele elérhető eredmény többszöröse az árának. Éppen ezért klubszinten éri meg egyet beszerezni. Az ilyen helyeken a tagok általában évente egyszer-kétszer végeztetik el a motorjaik akkumulátorának kezelését. Ilyenkor a kristályok visszafejlődnek, tehát az akkumulátor szinte megfiatalodik. Ezt hallva sokan felvetik, hogy ha a motorral rendszeresen járnak, és télen is töltik az akkut, akkor nem alakulnak ki szulfát kristályok, így fölösleges az egész procedúra. Sajnos ez nem igaz. Tény, hogy az akku nagyon ritkán éri el a fizikai teljesítőképességének maximumát, azaz a legjobb töltés ellenére is folyamatosan képződnek benne szulfátkristályok. Éppen ezért a szulfátlanítás - ha az ember a pénztárcájára és motorának üzembiztonságára gondol - elkerülhetetlen. Az időben elvégzett szulfátlanítás eredménye:

- a savsűrűség magasabb lesz, - a kapocsfeszültség megnő, - a hidegindító áram sokkal magasabbá válik, - a kapacitás jelentősen megnő. Mielőtt bárki csodaszernek tekintené az eljárást, le kell szögezni: az akkumulátorok jó részének - a szulfásodástól eltekintve - más károsodása is van. Talán meglepő, de mintegy 20%-át cellazárlat miatt dobják ki. A másik oldalról viszont ez azt igazolja, hogy az akkuk kb. 80%-a szulfásodás miatt kerül selejtbe. Végezetül álljon itt néhány elgondolkodtató táblázat annak szemléltetésére, hogy egy évben milyen hihetetlen mennyiségben kerül a szemétre akkumulátor. Ha módunk van, tegyünk ellene!

Járműszám és ólomhulladék éves emelkedésének üteme:

Selejtezett akkumulátorok darabszámára vonatkozó becslés: